Az anorexia nervosa a pszichiátria területéhez sorolt táplálkozási zavar, melynek központi tünete a rendkívül alacsony táplálékbevitel, ami miatt a betegek testtömege veszélyesen lecsökkenhet, ami számos szervrendszer működését zavarhatja meg. Az anorexia nervosa, melyet gyakran csak anorexiaként emlegetnek, nem örvend túl jó közmegítélésnek: a betegekről gyakran gondolják, hogy csak makacskodnak egy kétes ideál elérése érdekében. Ez az elképzelés azonban sok esetben nem állja meg a helyét, hiszen a betegek nagyrésze arról számol be, hogy egyáltalán nem érez késztetést az evésre, tehát nem a karcsúság iránti vágy miatt tagadják meg maguktól az ételt. A legújabb kutatási eredmények genetikai és idegrendszeri elváltozásokat mutattak ki az anorexia hátterében, amik talán a zavar gyógyításában is hasznosak lehetnek.
Az anorexia mirabilis-től az anorexia nervosa-ig
Önkéntes éhezésről szóló beszámolók már a hellenisztikus korból is vannak, általában aszkétákról, akik a földi élvezetek megtagadásával igyekeztek elérni egy magasabb rendű tudatállapotot. A szokás feltehetőleg mindig is létezett tehát az emberek között, azonban a reneszánsz idején kapott nagyobb figyelmet, amikor számos európai vallási személy éheztette magát, hogy közelebb kerüljön istenhez. Egy példa erre Sziénai Szent Katalin, a XIV. századi olasz apáca, aki önkéntes éhezésével rendjének rosszallását is kivívta. Azonban hiába kérlelték, semmiképp sem evett rendesen, azt állította, hogy az állapota betegséggé nőtte ki magát. Az ilyen eseteket anorexia mirabilis (csodálatos) néven említik, mivel a beteg célja elvileg a spirituális felemelkedés. Ahogy azt hamarosan látni fogjuk, igen valószínű, hogy a zavar hátterében ugyanazok a biológiai mechanizmusok állnak, inkább csak a jelenség kulturális keretezése különbözik, ami talán csak néhány, nagy nyilvánosságot kapott esetnek köszönhető.
A zavar első orvosi leírása Richard Morton nevéhez köthető, aki 1684 nyarán vizsgált egy beteget, aki Morton szerint egész júliusban kerülte az étkezést. Morton azt írta, soha nem látott még embert, aki annyira rossz állapotban lett volna, mégis olyan aktivitást mutatott, mint a fiatal, 17 éves beteg. Meglepte, hogy sem láz, sem köhögés, sem más betegségre utaló tünet nem jelentkezett a lánynál, miközben szó szerint csontsovány volt. Charles Laségue a XIX. században azt írta, hogy a zavar legfőbb ismérve az étel elutasítása. A beteg alig eszik, viszont saját bevallása szerint az bőségesen elég neki, drasztikus súlyvesztését nem látja problémásnak. Laségue arra is kitért, hogy az orvos hiába próbálkozik jó szóval, gyógyszerekkel, sőt a fenyegetőzés is hatástalan: a beteget nem lehet rábírni az evésre. 1873-ban William Gull is írt a betegségről és hozzá köthető az anorexia nervosa elnevezés is. Azt a megállapítást tette, hogy a betegek általában 16-23 év közötti lányok, bár fiúk is akadnak köztük. A betegek idegesnek, zavartnak tűnnek, de az erőtlennek tűnő, szinte aszott test meglepő módon nem akadályozza őket dolguk végzésében.
Anorexia ma: kutatási eredmények
Manapság az anorexia nervosa a pszichiátriai zavarok, pontosabban az evészavarok között van számontartva. Fő jellemzője, hogy a beteg alig hajlandó enni, ami gyakran veszélyesen alacsony testtömeghez vezet. A csökkent tápanyagbevitel számos komplikációt szülhet, így a betegség az egyik leghalálosabb a pszichiátriai zavarok között (a betegek 10%-ának halálát okozza, amit csak a szerhasználat által okozott halálozási arány múl felül). Mindemellett egyes becslések szerint az emberek közel 1%-át érinti, így kifejezetten komoly globális problémának tekinthető. Mindezek ellenére a köztudatba csak a XX. század második felében robbant be, főleg néhány híres személy esetét követően (pl. Karen Carpenter, Jane Fonda). A betegség hátterében sokan, még a szakértők többsége is, főleg kulturális hatásokat láttak: a nyugati kultúra túlértékeli a karcsú női testet, és a megfelelési vágy hajt egyes embereket a táplálkozás megtagadásában. A legújabb eredmények fényében azonban egyre valószínűbbnek tűnik, hogy mélyebben gyökerező probléma áll a zavar hátterében.
A genetikai vizsgálatok például azt mutatják, hogy az anorexia kialakulásának kockázata 50-60%-ban köthető örökletes faktorokhoz. Ez az arány kiemelkedően magas, hiszen a depressziónál ez 40%, míg például a mellrák esetében nagyjából 30%. Egyesek szerint az is markáns biológiai komponensre utal, hogy az olanzapin nevű antipszichotikum, ami a legtöbb esetben nagymértékű súlygyarapodást okoz, az anorexiás betegeknél nem vált ki ilyen hatást. Egy 2018-as vizsgálat 17 000 anorexiás személy és 55 000 egészséges kontroll genetikai adatait hasonlította össze. A kutatók számos gént hoztak összefüggésben az anorexia nervosaval, vagyis több gén esetében volt jellemző, hogy bizonyos változatok az anorexiás személyek között jóval gyakoribbak voltak, mint a kontroll csoportnál. A gének egy része más pszichiátriai zavaroknál is érintett, azonban voltak olyanok is, melyek különböző anyagcserefolyamatokhoz, illetve a testtömegindexhez köthetők. Egy tavalyi kutatás pedig azt az eredményt hozta, hogy 243 anorexiás személy fiatalkori adatai alapján azok már bőven a betegség diagnosztizálása előtt, óvodás korukban kifejezetten alacsony testtömegindexszel rendelkeztek.
Egy 2016-ban publikált kutatás az anorexia nervosa egy potenciális egérmodelljéről számolt be. A kutatók egy génmanipulált egértörzzsel kísérleteztek, melyben a BDNF (agyi idegfejlődési faktor) egy bizonyos változata volt jelen, ami egyébként az anorexia nervosaval és más pszichiátriai zavarokkal is összefügg a genetikai vizsgálatok alapján. Az állatok normális körülmények között fajtársaikhoz hasonló mennyiségű táplálékot vettek fel, azonban, ha előbb az állatok energiabevitelét lecsökkentették, majd szociálisan izolálták, stressznek tették ki őket, ezt követően már szinte semmit sem ettek. A kutatók szerint ez jól modellezi az anorexia nervosa lefolyását: a leendő betegek valami okból csökkentik a táplálékbevitelüket, ami aztán valamiféle stresszhatással párosítva a táplálkozás szinte teljes megszűnéséhez vezet. Több olyan vizsgálat is készült, ami az anorexiás személyek agyának működésbeli sajátosságaira próbált fényt deríteni. Ezek többnyire funkcionális mágneses rezonancia képalkotás segítségével készültek. A kísérleti személyek táplálékkal kapcsolatos döntési helyzetekbe kerültek, vagy akár cukros vizet fogyasztottak. Az eredmények arra mutattak, hogy az anorexiás személyek jutalmazó rendszere jóval csekélyebb aktivációt mutatott az étellel kapcsolatos ingerekre, mint az egészséges személyeké.
Anorexia ma: megítélés
Az új eredmények fényében a terület vezető kutatói egyre inkább hajlanak arra, hogy az anorexia nervosa esetében nem csak a táplálkozás tudatos megtagadásáról van szó. Noha lehetséges, hogy a betegek egy része valóban a kulturális nyomás, a saját megfelelési vágya miatt kezd koplalni, az ennek következtében bekövetkező élettani változások a megfelelő genetikai alapokkal együtt olyan változásokat okoznak az idegrendszer működésében, amik következtében az étel normális jutalomértéke elveszik, így tulajdonképpen megszűnik a természetes motiváció a táplálkozásra.
Ez a gondolat sokakat arra késztethet, hogy feladják a reményt a gyógyulásra, ez azonban egész egyszerűen helytelen. A biológiai folyamatok a viselkedésen keresztül is befolyásolhatók, ezt támasztja alá az anorexia kezelésében igen sikeresnek mondható Maudsley családterápia. A fiatalok nagyjából felénél hatásos, ráadásul amennyiben a betegség kialakulását követő 3 éven belül történik a beavatkozás ez az arány akár 70% is lehet. Az eljárást kifejezetten az anorexia nervosa kezelésére fejlesztették ki a Londoni Maudsley kórházban, lényege tulajdonképpen a finom nyomásgyakorlás: a beteg családja a közös étkezéseknél mindenképp megvárja, amíg a beteg maga is elfogyaszt egy kisebb adagot. Noha ez egyes beszámolók szerint akár órákba is telhet, kitartó munkával az eddigi adatok alapján 1 év alatt megszüntethető a probléma (a módszerről bővebben a maudsleyparents.org oldalon lehet tájékozódni angol nyelven).
Ez a cikkem az Élet és Tudomány 2020/19. számában jelent meg.
Agykutatás egyszerűen 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!